Megint egy olyan témával fogok előrukkolni, ami megoszlatja a véleményeket nem is kicsit.
Bizonyára mindenkinek az életében voltak olyan periódusok, amikor olyan emberekkel találkozott akik, hogy is mondjam el, nem a legelfogadottabb módon kezelték a problémákat, helyzeteket.
Véleményem szerint mindenkiben vagy egy fajta igazságérzet főleg akkor, amikor valami sértés éri vagy negatív hozzáállás.
Ilyenkor van az, hogy egyes emberek más és más féle képen reagálják le a szituációkat.
Akár baráti , akár munka vagy magánéleti problémáknál, mikor olyat cselekszik az egyik fél, ami a másik számára sebet okoz, valamilyen módon, le kell reagálja a helyzetet, pontosan azért , hogy túl tudjon lépni.
Sajnálatos módon mivel ezeket a helyzeteket az emberek többsége nem azzal a személlyel reagálja le, aki okozta, ebből adódóan fordulnak elő az olyan szituációk, mint pl:
Amikor egy rendes fiú összejön egy lánnyal, de a lány megcsalja, a fiú sérül lelkileg és nem azzal a lánnyal száll szembe, aki okozta neki a fájdalmat, hanem a következő kapcsolatában egy olyan személyt bánt majd meg, aki nem is érdemelné meg.
Ez mindig is egy ördögi kör lesz így. De ezt nézhetnénk, fordítva is.
Minden esetben azt mondom, azzal az emberrel kell szembenézni, aki okozta nekünk a problémát és sajnos olyan élőlények vagyunk, akiknek fel kell dolgoznunk a vereséget, viszont ezt nem lehet magunkban eltemetni, mert különben előbb vagy utóbb a felszínre törnek. Ilyenkor jönnek a pszichológusok a gyerekkori vagy felnőttkori traumákkal stb.
Az , hogy valaki kiáll az igazáért és esetleg felveszi a kesztyűt bosszúnak nevezhetjük?
Mindenki maga dönti el, milyen módon tudja magában túltenni a dolgokat vagy mi kell ahhoz, hogy túl tudjon lépni. Viszont a világ annyira elkorcsosult és főleg attól, hogy sokan azt gondolják „nem alacsonyodom le az ő szintjére” vagy „ha nem veszek róla tudomást, mert neki az jobban fáj” elmondom ez baromság.
Pont ezért vannak olyan emberek, akik folyamatosan átverik a másikat, mert mindenki rájuk hagyja, és csak egyszerűen kilépnek az életükből, de a sérelmeikkel együtt.
Ez olyan, mint a gyereknevelés, ha nem bünteted meg folytatni fogja és nem tudja, hogy rossz az, amit csinál. Az is bosszúnak számít akkor, mikor a gyereket megbünteted? Akkor miért, ne tennénk ugyanezt a felnőttekkel, ha okot adnak rá, mert nem tanították meg őket valószínű?!