Közeledve a húszas éveim végéhez, egy elég kényes téma foglalkoztatja a gondolatimat.
Mivel manapság egy elég fura világban élünk, ahol az emberek, mint gépek élik mindennapjaikat és semmire sincs idejük, így felteszem a kérdést, hogy mikor jön el az a pont, amikor leáll egy pillanatra, hátradől és megkérdezi önmagától, hogy mégis mit szeretne?!
Itt jön a képbe az a tény , hogy jobb esetben 20as éveink elején felnövünk, örülünk, hogy függetlenek vagyunk, dolgozunk, van pénzünk, szórakozunk, van időnk barátokkal lenni, világot járni, párkapcsolatokat kialakítani (hol hosszabbat, hol rövidebbet), sikeresek vagyunk…stb.Mindent nagyon szépen megpróbálunk eltervezni, hogy majd így meg úgy lesznek a dolgaink, viszont azzal senki sem számol, hogy ezek az évek , mint valami időutazásban olyan gyorsan eltelnek, hogy észre sem vesszük, hova tűnt el 5-10 év? Csak az évszámokat emlegetjük szinte!
Aztán jön egy érzés…..valami mégis hiányzik!
Na és ilyenkor jönnek a hormonok és a biológiai óra is persze besegít egy kicsit.
A felhőtlen élet, a boldogan megélt pillanatok, azok a csodálatos élmények, amiket megéltünk mind-mind az életünk része lett. De a folytatást már nem egyedül szeretnénk megélni.
Van az a pont, amikor úgy érzed kaptál annyi mindent az élettől, hogy ezt neked is viszonoznod kellene valahogy…
ÉS itt döbbenünk rá, hogy családot, gyerekeket szeretnénk, mert mi értelme lenne az életünknek, ha ezeket a dolgokat/tapasztalatokat nem adhatnánk tovább.
Most jönnek a hamis királyok és királylányok.
Már nem elég az, hogy valaki jól mutasson mellettünk, vagy esetleg lehessen vele jót bulizni vagy programot csinálni, vagy feküdjön valaki mellettünk, hogy mégse legyünk azért egyedül. Kell az a plusz!
Mégis mi az?
Hát, hogy megbízhass benne egy életen át, hogy teljesen őszinte lehess vele (és akkor is, amikor valami iszonyatos hülyeséget csináltál), hogy gondoskodjatok egymásról, mind lelkileg , mind fizikailag. Legyenek közös célok ( ne csak nyomkodja a telefonját, meg bólogasson, mikor épp kettőtökről beszélsz és a jövőről)
Az, hogy együtt építsétek fel az életeteket nagyon nehéz, miután már mindenki saját maga kezdte el építeni a sajátját.
Nagyszüleink és szüleink korában ez sokkal könnyebb volt, mert ők fiatalon a semmibe kezdték el építeni EGYÜTT és a KÖZÖS jövőjüket
Mi viszont már nem!
Ilyenkor teszem fel a kérdést, tele vagyunk hamis és nem hamis királyokkal/királylányokkal, de vajon ezek az életek össze tudnak találkozni egyszer úgy igazán, mint a mesékben…..?